A kastély homlokzata és a Neptun szoborcsoport közötti kert két oldalsó sövénye mentén szobrokat állítottak fel Johann Wilhelm Beyer ^[1]és szobrász kollégái 1777-ben. A csapat 32 azonos magasságú szobrot alkotott 1,6 m-es lábazaton, mitológiai vagy történelmi személyiségeket ábrázolva, melyek többsége az ókor modelljei alapján készült. A művek végső elhelyezését nem Beyer, hanem Johann Ferdinand Hetzendorf von Hohenberg, mint a kertek általános tervezéséért felelős főépítész határozta meg. 1945-ben Josef Glaser palotakormányzó felügyelete mellett a szobrokat 1-től 32-ig számozták a lábazatok oldalán, hogy megkönnyítsék az alanyok azonosítását. A sorozat a palota homlokzata előtti keleti sövénynél kezdődik, és a nyugati oldalon ér véget.^[2]

A 17-es számot viselő szobor a nagy vadászt, Meleagert, a király fiát ábrázolja az általa megölt kalidóniai vaddisznó fejével. Medvebőrbe van öltözve, jobbjával íjára támaszkodik. ( jobb kézfejének nagy- és mutatóujja részben hiányzik). Ez az alkotás biztosan nem véletlenül áll az állatkert új részének bejárata mellett, amelyet korábban kis Fácánkertnek hívtak, és ahol vadásztak^[3]. A történet szerint Artemisz egy iszonyú vadkant szabadított az országra. Magát a vadkant többen megsebesítették, de végül Atalanté nyila és Meleager dárdája terítette le. Meleager lovagiasan Atalantének ítélte a trófeát, a vadkan bőrét. Az eset a kalüdóni vadkanvadászat néven vonult be a történelembe.^[4]
Ahogy anno Beyer ígérte klasszikus vonalvezetésű, daliás alkatú a szobor. Erőtől duzzadó már-már istenségi megjelenésű, igazi "szépfiús" arcú. Egy érdekes értekezést olvastam anno a Trencsényi-Waldapfel Imre által írt könyvben (Görög-római mythologia - A klasszikus ókor istenei és hősmondái) a görög szobrászatról, ahol azt pedzegették, hogy minden görög hőst (legyen az pozitív vagy negatív hős) daliás méretekkel és feszülő izmokkal ábrázolták, mert a nagyságot "kellett" mindenekelőtt kiemelni. A való görög világban azért voltak bőven alacsony és köpcös hősök és antihősök egyaránt.

---